Amikor egy olyan cégnél vállalsz munkát, aki nem jelent be, hasonló viszonyba kerülsz, mint amikor egy szeretői státuszt vállalsz.
Tudod, hogy te járhatsz rosszabbul a végén, tudod, hogy sem az erkölcsi sem a világi törvények előtt nem jogos a viszonyod, és vita esetén soha nem lesz igazad. Mert nincs nyomod.
Csak a lelkiismeretekben.
Ez meg sem a nemfizető cégeknek, sem a szeretőknek nincs.
Ők, a társadalom elismert, jóhírű tagjai, tisztes adófizetők, és családapák. A hamiskártyás mivoltukat csak kevesen ismerik, ők pedig a viszony megszűnése után téged sem látnak szívesen.
Te maradsz egyedül, neked nem lesz pénzed a havi számlákra. Hagytad magad átverni, mert szükséged volt valamire, mert be akartad bizonyítani, hogy kellesz. Ideig-óráig minden szép, el is hiszed, hogy odavaló vagy, bízol, és titokban hosszú távban reménykedsz.
Szépen sikerülnek az együtt töltött lopott órák, vagy sikeresen prezentálsz, tervezel, kapod is a megígért juttatásokat, papír nélkül, a kezedbe.
Tudják, akár a szeretők, akár a jóhírű cégek, nem adod ki a nevüket, bízhatnak benned.
De meddig is tarthat ez a bizalom?
Ha egy szerető átver, és lecserél egy fiatalabbra, törlöd a számát a telefonodból, és jobban sajnálod a feleségét önmagadnál. Elárulod-e valaha? Magadat is véded, amikor semlegesen rámosolyogsz, amikor szembejön veled családostul, és miközben tudod, hogy egy pillantással tudnál romba dönteni életeket, önmagad miatt nem szólsz. Diszkrécióból is diplomáztál.
És mi a helyzet akkor, ha egy cég ver át kegyetlenül, és tisztában vagy az összes piszkos játszmával, amivel a jóhírét fenntartja? Mit csinálsz, amikor egy hónapig ingyen dolgoztál, amivel te is törvényt sértettél, de szükséged volt a pénzre? Mit csinálsz, ha nem is reagálnak a hívásodra vagy a leveledre?
Kicsinyesnek is tűnsz a szemükben, hiszen nekik ez az összeg sem az összes adósságukhoz sem a nyaralási büdzséjükhöz képest nem sok. Még a közös ismerősök is értetlenkednek, hogy nem fér bele a te életedbe ennek a tételnek az elvesztése.
Nem. Nem fér. És mivel egyre több hasonló sztorit hallok, egyre több ilyen jónevű cég alkalmaz embereket, felmerülnek a kérdések.
Tényleg védeni kell őket, hogy nem hozzuk nyilvánosságra a nevüket?
Tényleg attól vagyok én megbízható, ha hagyom magam átverni?
Tényleg nekem kell szobalánynak jönni, hogy fizessem a számláimat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése