Hólánc

A magyar télhez szokott autósokat, autókat ez a zillertali havazás kicsit megborította. Van, akit szó szerint, szerencsére nekem még sikerült megtartani magam a szerpentineken. A hólánc, mint kötelező tartozék nem vicces táblakiírás csak, a buszok, hókotrók és a személyautók is ezzel közlekednek, ha esik a hó.

Én egyelőre még csak a csomagtartóban szemezgetek vele, ha nagyon behavazik, akkor aznap inkább gyalogolok, vagy bízok a szerencsémben, hogy felérek az utolsó kanyarban is anélkül, hogy a kocsi alá kelljen másznom.

Ha valaki rutinos, akkor 2 perc alatt fel tudja szerelni ezt a fura láncot, ha valaki béna, akkor fél órán keresztül is szenved vele, még a parkolóban is, nemhogy éles helyzetben. Valamelyik nap tényleg gyakorlom én is, de ahogy most kinézek, az fél óra hólapátolás lenne, hogy a csomagtartómat kinyissam. Szóval, ma parkoló pályán maradok.

A hólánchoz tudni kell, hogy első vagy hátsó kerék meghajtású-e az autó, mert ugye, oda kell szerelni. Vagyis nekem hátra. A jeges kanyaroknál igazi hátrány az automata váltó-persze, hogy nekem ez van-valamint az, hogy a kipörgésgátlót sem tudom kikapcsolni.

A személyzeti szálláshoz a főúti kanyarokról egy enyhe emelkedőn lehet behajtani, ami persze már 5 cm hó után is egy jégpálya lesz, ha nincs elég lendület, akkor esélytelen, hogy felmenjek rajta.

És egyik délután, amikor zimmerstundéra jöttem haza, hogy rápihenjek az esti műszakra, az emelkedő alján keresztbe fordulva egy Mercedes állt. Na, köszi, szuper, akkor én is maradok lent. Viszont a főút szélén egy kanyar kellős közepén mégsem maradhatok, a parkolóba nem tudok bemenni, lefelé 2 km szerpentin, felfelé csak pár száz méter lenne vissza egy parkoló, de mivel nulla lendülettel indultam volna, esélytelen volt, hogy hólánc nélkül vissza tudok menni.

A telefonom persze lemerült, hogy valaki ismerősnek szóljak, az elakadt, defektes autó egy pincér srácé volt, és a munkahelyi hierarchia szerint nem sok esélyt láttam arra, hogy segíteni fog. Szerencsére csalódtam, mert még vagy 4 másik autó is lent rekedt, és a pincérek közös erővel tolták fel az összes kocsit. Engem is. Először úgy volt, hogy egy rutinos BMW-s srác ül be minden kormány mögé, hisz épp akkora hely volt az elakadt kocsi és a parkoló autók között, hogy ha megcsúszik valamelyik irányba, akkor három kocsit tör meg, és úgy kellett játszani a gázzal és a kormánnyal, hogy se autót, se a hátulját toló embereket ne nyomjuk össze.

Persze, hogy az én kocsimat nem vállalta el, mert automata, és kipörgésgátlós.

Jófejek voltak, elláttak minden okos tanáccsal, hogy nagy lendület-5 méteren, köszi-nagy gáz, kormányzásra figyeljek, ők meg nyomják a hátulját, rásegítve a kerekekre.

Hát, leizzadtam a nagy hóesésben, de sikerült leállni. Aztán toltuk fel a többieket is.

Legközelebb csak jövőre autózok.

Boldog új évet mindenkinek!

Jegesmedve

Az Eisbar egy after-ski hely a Mayrhofeni sífelfonó aljánál. Mitől is különleges?

Igazából csak nekünk, sípályaszüzeknek az, hiszen minden sífelvonó alján működik egy hasonló bár, diszkó.

Amikor vége a síelésnek, és lejönnek a hegyről az emberek délután négy-öt körül, akkor többnyire nem haza vagy a szállodába mennek, hanem egy kicsit bulizni. A léceket, mint a bicikliket, le lehet rakni egy erre kitalált tárolóhelyre, és sícsizmában, overálban indulhat a buli. A mai slágerek mellett tipikus osztrák és német síszezon számok szólnak, és kihagyhatatlan az eredetileg a berlini Jegesmedvék jéghoki csapatának írt induló is.

Angolok, osztrákok, tizen- és hatvan évesek is tombolnak, ugrálnak, fogy a zillertali sör, és mindenféle rövid ital.

A placc közepén dobogón nem táncoslányok, hanem lányoknak öltözött fiúk nyomják egész télen. Mondjuk, nem tudom, ők mit mondtak otthon, mi lesz a munkájuk, de nem hiszem, hogy az anyukájuk büszke lenne rájuk, hogy rózsaszín harisnyában, és melltartóban, mini szoknyában buliznak egész szezonban. Ennél csak a jegesmedvének öltözött táncosok jobbak, lehet, hogy jövőre megpróbálom ezt is. Fogalmam sincs, mi alapján vesznek fel valakit jegesmedvének, csak táncolni, inni és bulizni kell. A lényeg, hogy síelés után még egy nagyot bulizzanak a vendégek, minél több pénzt elköltve a bárpultnál. Ahol kivetítőkön néha a táncparkettet, néha az asztalokat látni.

A jó hangulat garantált.

Nyolc körül kezd kiürülni a hely, ilyenkor a vendégek hazamennek vacsorázni, szaunázni, aztán este tíztől újra indul az éjszakai élet hajnalig. Ha szabadnaposak vagyunk másnap, akkor nekünk is. Mert másnaposan többet nem dolgozunk. Az tuti.

Elvarázsolt karácsony

Csak akkor vagy egyedül, ha senki nem gondol rád-írta egy kedves barátom Szenteste.

És bár nem voltam egyedül, hiszen a többi magyar Zimmermadchennel együtt vacsoráztunk, azért ez a karácsony inkább egy átlagos szombat este volt, mint igazi ünnep.

A fát már két hete feldíszítettük, a családunknak szánt ajándékokat feladtuk postán, és mi is megkaptuk azokat a csomagokat, amiket otthonról küldtek nekünk.

Hallgattunk karácsonyi dalokat, koccintottunk, és finomakat ettünk, nevetgéltünk-köszönjük a sok-sok hazai finomságot Melinda szüleinek; de azért furcsa volt nem otthon ünnepelni.

Persze, felöltöztünk szép ruhába, ünnepi terítés is volt, meg igazi terülj-terülj asztal-a szarvaspörkölt is tökéletes volt-köszi, Tomi.

Míg egy éve az volt a legnagyobb problémám, hogy a két ünnep között én semmiképp nem akarok dolgozni, most szóba se jöhetett, hogy ma pihenjünk. Hiszen a szálloda tele van karácsonyozó családokkal, ünneplő-pihenő emberekkel. Akiknek ma is ki kellett takarítani a szobáját, akiktől le kellett vinni a sok ajándékzacskót, karton dobozt, akiknél fel kell porszívózni a tűleveleket, és akiknél el kell mosni a boros és pezsgős poharakat.

Nekem fura volt azt is látni ma, ahogy családok berendezkednek egy szállodai szobába ünnepelni.

Persze, kényelmes, mert nem kell se főzőcskézni, se takarítani, sőt, még fát sem díszíteni, de pont a közös készülődés öröme veszik el egy ilyen kényeztetős ünnepen. Pont azt nem látják a gyerekek, hogy anya főz, nem érzik a mézeskalács illatát a konyhából, nem látják, ahogy az apjuk beleerőszakolja a fenyőt a tartóba, és nem készítenek díszeket sem a fenyőfára.

Sok minden megvehető a világon, sok mindent megcsinálnak helyettünk mások, vagy most éppen én, de azt hiszem, bármennyi pénzem lesz, ha valaha lesznek gyerekeim, akkor ugyanúgy készülök velük a Szentestére, ahogy azt otthon láttam. Mert azok az órák, azok az illatok, mozdulatok nem vehetők meg pénzen, és nem helyettesíthetők egy délutáni masszázzsal vagy szaunával.

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt, gondol rám, ránk, és persze holnapra még jó ünneplést, nekünk pedig borravalós jó munkát! Elvégre karácsony van...

Ho-ho-ho-hóóóó

Napok óta esik a hó, álmodni sem lehetne szebb karácsonyi díszletet ennél. Tényleg olyan, mintha egy képeslapon sétálnánk, minta egy elvarázsolt mesevilágban élnénk.

Mégis, összeszorul a szívem, ha arra gondolok, holnap szenteste, és még soha nem voltam ennyire messze azoktól, akiket igazán szeretek.

Hiába a hófehér hegyek, a hatalmas pelyhekben hulló hó, a mostani szentestét egy átlag szombat estének kell felfognom és megélnem, különben megbolondulnék.

Hiába van feldíszített kisfenyőnk és sül a puszedli, meg tervezzük a közös szombati menüt, lélekben mindannyian egyedül leszünk. Kivéve azok, akikhez eljön a családjuk, és velük fognak gyertyát gyújtani.

Igazán nem az zavar, hogy dolgozni fogok, nem is az, hogy nem ehetek anyu halászléjéből vagy céklasalátájából, hanem, hogy nem látom Levi csillogó szemeit, ahogy az ajándékokat bontja a fa alatt, és nem harmonikázhatjuk el együtt a karácsonyi dalocskákat.

És bár tudom, nem a világ vége, ha egy-két karácsonyt nem a családjával tölt az ember, most mégis azt gondolom, hogy ennek nem így kellene lennie, hogy biztos az én rossz döntéseim vezettek idáig.

Tudom, hogy a szezon végén akár hónapokig dolgoznom sem kellene, és egész nap strandolhatok meg csatangolhatok majd otthon a nyáron, bepótolva a most elvesztegetett időt, azért ez most nem könnyű.

Akkor sem, ha nagyon jó a csapat, akikkel itt vagyok, nem is tudom, mi lenne velünk egymás nélkül itt. Furcsa, hogy teljesen idegen, és egész más emberek jelentik most azt a szűk közeget, akiknek sírhatunk, akikkel nevethetünk. Akikkel együtt élünk, itt, a világ végi kis faluban, Finkenbergben, a hatalmas hegyek között.

Ahol találkozhatunk a Mikulással, a manókkal és ahol a fenyők között mókusok és tündérek laknak. Meg persze néhány gonosz boszorkány, de ismerjük a varázsigét, amivel elűzhetjük őket.

És csak esik a hó, megállás nélkül. Ropog a talpunk alatt, ahogy túrázunk, délután, este, amikor hócsatákat vívunk a hidakon, vagy medvetalpakat rajzolunk bele.

Boldog karácsonyt!

Fondü party

A hotel minden évben rendez a dolgozói részére egy év végi ünnepséget, amikor is vendégül látja a munkatársakat az étteremben, amikor nem kell egyenpólóban lenni, hanem embernek öltözhetünk.

Ez jelen esetben kb. 100 Mitarbeiternek jelentett vasárnap esti feszengős céges partyt. Mert ugye, az ilyen vacsora nem arról szól, hogy együtt bulizunk a főnökséggel, hanem arról, hogy próbálunk viselkedni. Különösképpen, mert elég nagy híre lett a magyar szobalányok bulizási módjának. Büszkén vállaljuk, tudjuk, hogyan kell „mulatni”.

Vasárnap este nagyon szolidak és visszafogottak voltunk, a teraszos forralt borozásnál is csak kétszer-háromszor álltunk sorba, és a Stock borokat is mértékkel ittuk. Mondjuk, nem nagyon volt, ami felszívja az alkoholt, mert az ünnepi vacsi a hagyományos tiroli fondü volt. Ez azt jelenti, hogy marhahús alaplében/levesben kellett nekünk megfőzni az asztalra tett nyers zöldségeket, húsokat. Négy emberre jutott egy fondü, mindenkinek volt saját kis pálcája, amire felfűzte a főznivalót, és mártásokkal, rizzsel meg sült krumplival eszegettünk. Voltak saláták és kenyerek is.

Na, és volt varázsló kártyatrükkel, gyűrűforgatással.

Meg persze a szokásos évértékelő vezetői beszéd a szokásos jövő évi tervekkel, meg persze borítékban a borravalóval, ami az éves recepción hagyott borravaló százalékos megosztását jelenti a munkatársak között, az alapján, ki milyen régóta van itt. Még az enyém is elég lesz néhány kör forralt borra így másfél hónap után…

A céglogós karácsonyi ajándék idén elmaradt, mert egyrészt adományoztak egy rászoruló családnak, másrészt pedig 3,5 Millió Euróból felépítették az új Mitarbeiter Haust, ahol lakhatunk. És amúgy is kenek a kezemre a kézkrémből, ha hagynak a vendégek, mielőtt kidobom a kukába. Mert amúgy mindent ki kell dobni, vagy le kell adni a recepción, véletlenül sem hozhatunk ki semmit a hotelből. Egy szál gyufát sem.

Az ünnepi beszéd kiemelt része volt, hogy a hotelben csak németül beszélhetünk, nagyon be vannak rágva mostanában, ha magyar szót hallanak. Bezzeg a horvátokra soha nem szólnak, ők már régóta itt vannak, beépültek rendesen.

A desszert fagyi volt, amit mindenki magának gombócolhatott, és díszíthetett.

Bár tudom, hogy a konyha is ünnepelt, azért ez a menüsor nem csak őket kímélte, de a büdzsét is.

Én eddig bárhol dolgoztam, ha ilyen karácsonyi menüsorral rukkoltam volna elő, biztos engem főznek meg bográcsban.

Az éjszakáink szebbek

Bár este nem látjuk a hegyeket, amikben napközben egy-egy percre gyönyörködünk-mert még kétszer ugyanolyannak nem láttam a csúcsokat, amik körbeveszenek bennünket, az estéket várjuk minden nap. Hol párás, ködös egy-egy része a hegyeknek, hol havas, hol ragyogó kék ég öleli körbe a csúcsokat. Van, hogy csak egy részükre süt a nap a felhők közül, olyankor az a rész zölden ragyog, míg az árnyékos helyeken egész nap zúzmarás minden háztető.

Ha telihold van, akkor a hold ezüstös fényében fürdenek a havas csúcsok, de ezt a szobából, konyhából nem látjuk egész este.

Mondjuk nem semmi úgy vacsorázni, hogy alattunk a völgyben levő falu fényeit látjuk, ragyog a hold, és megvilágítja a havas csúcsokat. Ilyenkor elfelejtjük, hogy az ecet kimarta a kezünket, vagy hogy a gumikesztyűbe beleizzadt a tenyerünk.

Egy sima vacsora, amit Melinda dob össze az új tűzhelyen, vagy egy Amanda anyukája által sütött hortobágyi palacsinta és hentes leves, vagy töpörtyű lila hagymával jobb összekovácsoló erő, mint bármilyen tréning, vagy továbbképzés.

Lassan már beszerzünk minden hozzávalót az igazi főzésekhez, sütésekhez, sőt, már jénai tálunk is van, amiben kenyeret sütök.

Minden reggel azt várjuk, mikor lesz öt óra, és mit is csinálunk este.

Csatangolunk, pihenünk, pezsgőzgetünk, vagy netán valakinek a szülinapi buliját ünnepeljük. Mindig van ok arra, hogy összejöjjünk, és erőt gyűjtsünk a másnapra.

Bár Melinda szülinapi bulija óta kicsit óvatosabban kell duhajkodnunk, mert a függöny nélküli konyhánkban igazi magyar bulizós, asztalon táncolós estét csaptunk vagy tizenöten, aminek elég nagy visszhangja lett, erről részletek és fotók akkor, ha megtudjuk, mi is lesz az igazi büntetésünk, azon túl, hogy azóta folyamatos szivatáson vagyunk munka közben.

Ma este korcsolyázni és forralt borozni megyünk, gyönyörűen esik a hó, igazi adventi hangulat van.

Addig meg egy hóeséses gyalogtúrára indulunk.

Gólyakalifa

Ha mást mostanában nem is, ezt a címet még elő tudom bányászni az agyamból. Babits Mihály regényében olvashatunk arról, hogy az álom és az ébrenlét közötti határvonalnál melyik is az igazi életünk. Mit is álmodunk, és mi a valóság? Mi van, ha amit a valóságnak gondolunk, az csak egy álom?
Néha én is így vagyok ezzel, sőt, ahogy beszélgetünk a többiekkel, kiderül, ők is sokkal intenzívebben élik meg az éjszakai álmokat, mint otthon. És ezek az éjszakai álmok többnyire az otthoni, régen normálisnak hitt életünkről szólnak, a több száz kilométerre levő embereket álmodjuk bele.
Van olyan reggel, amikor azt gondolom, apukám készülődik munkába, amikor én félálomban még tudom, hogy szundíthatok egy kicsit, hiszen vagy egy fél órám, hogy felkeljek, és elinduljak az iskolába. Hallom a motoszkálást, szinte érzem az otthoni illatokat is. Közben pedig csak a szomszéd szobából indul korábban dolgozni valaki, és nekem sem a matek házi a legnagyobb gondom.
Néha meg álmomban otthon vagyok, éljük a hétköznapi életünket, beszélgetünk, vitatkozunk apróságokon, és reggel percekig nem térek magamhoz, hogy akkor hol is vannak a többiek…
És nem csak én utazok az álomvilágban, élek egy másik életet, ha lecsukom a szemem, hanem a többiek is. Csak nem beszélünk róla. Néha elég egy pillantás reggel, meg csak egy fél mondat, hogy furát álmodtam, és akkor tudjuk, hogy jobb nem kérdezősködni, jobb picit békén hagyni a másikat. Ilyenkor igazán jó a napot egy órás porszívózással kezdeni a bárban vagy a recepciónál, csak csinálni valamit, csak szó nélkül tenni a dolgunkat, felszippantani minden mogyoródarabkát, apró morzsát vagy fenyőtűlevelet. Minden perccel közelebb kerülünk a szezon végéhez.
Fura egy világ ez. Otthon nem is értékeltük igazán azokat az órákat, napokat, amiket együtt töltöttünk a barátainkkal, családunkkal, annyira természetes volt, hogy mindig mellettünk vannak. Most meg csak az intenzív álmok és a beleképzelt beszélgetések maradnak.
És egy még furább ünnepi készülődés, hiszen jön a karácsony, amit most munkával és a munkatársakkal töltünk. Már fel van díszítve a fenyőfánk, minden este meggyújtjuk a mécseseket, minden estére van közös programunk, aztán éjjel álmunkban visszatérünk egy másik valóságba.
Babits regényét ezen a linken olvashatjátok.

Vasárnapi relax

Ha vasárnap, akkor egyben biztosak lehetünk, nem kapunk szabadnapot, mert ilyenkor van a legtöbb elutazás, és minden szobát rendbe kell hozni, pico bellora kell takarítani.

És mivel a vendégek nem sietnek haza, van, hogy csak délben tud valaki nekiállni a saját emeletének. Ez akkor nagyon rossz, ha egy adott szoba új lakói már megérkeztek, és sürget a recepció, hogy beköltöznének. Ami ugye, szintén érthető, hiszen, ha mi lennénk a vendégek, akkor mi is kihasználnánk az összes percet, amit egy ilyen wellness szállóban tölthetünk.

Szóval, a vasárnap a közös családi ebéd helyett a leghúzósabb munkanappá alakult, reggel hét és öt között nem nagyon van megállás. Hiszen, ha nekem nincs üres szobám, akkor be kell segíteni másoknál, aztán cserébe én is kapok majd segítséget, ha elúszok.

Nem nagyon szeretnek koszos szobát lezárni, ezért három és öt között őrült hajtás van, fél ötkor már csak azt várom, mikor dőlhetek be végre egy ágyba, hisz egész nap huzatoltam.

Aztán hatkor jön az ötlet, hogy le kellene tesztelni az új mitarbeiter hausos szaunát. Ha már elfáradtunk, akkor lazuljunk egy kicsit. És nincs is annál kellemesebb érzés, mint papucsban leslattyogni a mínusz első szintre, magunkra csavarni egy törölközőt, és befeküdni egy finn szaunába. Negyedórás izzadós és pihenős időszakok közben néha fecsegünk, néha elbóbiskolunk, de összességében újjászületünk. És viccesen megjegyezzük, hogy nekünk még fizetnek is azért, hogy itt lakunk.

Na, jó, napi 10 órát adunk az életünkből cserébe.

És mitől magyar egy igazi vasárnap? A szauna után farkas éhesen egy kis hazai kolbász, paprikával és kenyérrel. Persze, szigorúan a szállodában kapott rántott húsos vacsora után pár órával. Lassan elkészül a körpanorámás fitnesz terem is. Lesz mit lefutnunk a hegyeket bámulva.

Csúszik

Leesett az első hó, ami nagyon szép, fent a hegyeken, de nagyon csúszik lent a szerpentines utakon. Persze, ez még nem a hóláncos szitu, de már villog az autóban a vigyázz, fagyos út jelzés. Vigyázok, persze, hisz még nincs rutinom ezeken a meredek kanyaros hegyi utakon. Néha úgy érzem magam, mint egy tanuló vezető, pedig már több mint százezer kilométert levezettem. Szerencsére az autó biztosan fekszik a kanyarokban, csak én izgulok, hogy a hátsó kerék meghajtás elég lesz-e a két kilométeres kanyaros emelkedőn.

Megcsúszni nem is az autóval csúsztunk, hanem saját akaratunkból, a jégpályán.

Az úgy volt, hogy fáklyafényes adventi vásár van minden pénteken és szombaton a völgyben levő faluban, Mayrhofenben, és néhány forralt bor után kitaláltuk, hogy ki kell próbálni a közeli korcsolyapályát is. Ha van kamerás felvétele a helynek, akkor szerintem lassan letölthető lesz az anyag valamelyik videomegosztó portálon.

Mert a négy emberből csak ketten tudtunk korcsolyázni, a lányok még józanul sem koriztak, csak aszfalton. Persze, én el sem tudtam képzelni, hogy valaki tényleg nem korcsolyázott még, hiszen nekem otthon ott a Balaton, vagy a szigethalmi Duna-ág, és ha télen hideg van, akkor én kicsi korom óta korcsolyázok.

Béreltünk hiper-szuper koricipőket, és a műjégen találtunk oktató pingvin babákat is. Persze Kata és Amanda az élő emberi tanításban hittek, vagy reménykedtek. Mert a jég csúszik, nagyon, és hatalmasakat lehet seggre ülni, orra esni. Józanul is, mi meg ugye már túl voltunk a vásári forralt borozáson. De ez adott kellő bátorságot ahhoz, hogy a lányok jégre jöjjenek. Próbálkoztunk tanítgatni őket, ebből páros esések lettek, nagyon nagyok. Volt egy akkora borulásunk, hogy könyökök, térdek pompáznak a lila minden árnyalatában azóta.

Sírva nevettünk saját magunkon, de megyünk még, mert korizni jó. Szól a zene, friss a levegő, és jól érezzük magunkat. Másfajta elfáradás ez, tökéletes levezetése egy 10 órás munkanapnak. Erőt ad a következőhöz.

Ha pedig több hó esik, akkor megtanulunk síelni, és megyünk a szánkópályákra is. Reszkessen minden és mindenki, aki az utunkba kerül…..

Költözés

Ez nem egy hotelszoba, hanem az én új lakóhelyem.

Az elmúlt héten költöztünk, ezért nem volt időm írni sem.
Elkészült az új Mitarbeiterhaus, ahova lassan beszerelnek mindent, ahova lassan beköltözhet minden dolgozó.

Annyira új minden, hogy mi teszteljük le az egészet, kezdve a fűtéstől a meleg vízen át a szobazárakig.

Rengeteg sztori van erről a hétről, egyik szállásról kiköltözni, a másikba bepakolni, takarítani, rendezkedni kellett, miközben napi 10 órát dolgoztunk a szállodában is.

Nagyon szuper az új ágyban aludni, saját zuhanyzóban fürdeni.

A szobáink nagyjából egy magyar négycsillagos szálloda szintjén vannak, és a központi szolgáltatások is hasonlóak lesznek: szauna, fitnesz terem, uszoda, net, teljesen felszerelt konyhák mosogatógéppel, edényekkel, a kocsiknak mélygarázs vagy fedett parkoló, hogy reggel ne kelljen jeget kaparni.

Kicsit lassan, kicsit döcögősen, de csak itt vagyunk már.

Azt hiszem, nem sok olyan munkahely van, ami hasonló szinten látná el a munkatársait. Igaz, a napi 10 órát keményen le kell dolgozni, de azért nem mindegy, hogy azután hol tudunk pihenni, feltöltődni. Részletek hamarosan, most még felmosok a szobában, mert sok a por, hiszen az alattunk levő szinten még dolgoznak, járólapoznak.

Na, és igen, az ágyat kicsit sem profin vetettem be...

Holnap majd gyakorolok, vasárnapi nagyüzem lesz.

Mindenhol Balaton

Sosem gondoltam volna, hogy a balatonfüredi vitorlás kikötő könnyeket tud csalni a szemembe, szemünkbe.
Bár meseszép helyen élünk, a Balatont nem kárpótolják ezek a hatalmas hófödte hegyek.
Épp Innsbruckba készültünk, amikor a bankban található tévé képernyőjén a közép-európai élő webkamerás körkapcsolásnál megláttuk a füredi partot. Ködös volt, álmosszürke a november végi reggelen, miközben nálunk épp ragyogott a nap, és egy kristályvilágba indultunk.
Szerintem azóta is azon tanakszik a bankos hölgy, hogy mi ütött belénk, amikor egyszerre hárman kiáltottunk fel, hogy Úristen, ez a Balaton! Magyarul, persze. És csak bámultuk a monitort, az osztrák közszolgálati csatornát, és egy percig otthon voltunk.
Aztán persze elindultunk le a kanyaros szerpentineken, eljutottunk Swarovsky álombirodalmába, ahol a kristályok minden érzékszervünkkel játszottak, ahol mindenki belekóstolhat a csodába. Egy korábbi bejegyzésben már írtam erről, kattintsatok ide, vagy a weboldalukra, és ha Wattens közelében jártok, síelés előtt vagy után, vagy szabadnapon, akkor nézzetek szét itt.
Egyébként az ilyen kirándulások, közös programok teszi elviselhetővé az ittlétet, és ezek a feltöltődések kellenek ahhoz, hogy egy újabb hetet kibírjunk. És bár a szívünknek a balatoni tanúhegyek a legkedvesebbek, azért ezek a tiroli csúcsok is sok csodát rejtenek.
Egy ilyen csoda a hegyekkel körülvett Innsbruck is, ahol a vásárlás mellett igazi nagyvilági feelingben is részünk lehet. Nyüzsgő emberek, soksávos utak, autópálya és kanyargó folyó, történelmi belváros, és igazi adventi hangulat fogadott bennünket.
A bécsi karácsonyi vásár kistestvére az Innsbrucki, de ugyanolyan látványos, a forralt bor, forró csoki és bratwurst ugyanolyan finom. Az árai pedig a Vörösmarty téri vásárhoz hasonlóak.

Az adventi vásárokról és ételekről a másik blogomon írtam.

Das ist Brutal-Szobakontroll

A vendegek erkezese elött minden kitakaritott szobät leellenöriz a ZimmerFrau a segedjevel. Nagyon sok aprosäg van, amire oda kell figyelni, es ha valamit elfelejtünk, akkor jön a Das ist Brutal. Pedig lehet, hogy csak az illatosito olajbol van kevesebb a pärologtatoban, vagy hiänyzik egy kitüzö a köntösröl, vagy az egyik ruhaakaszto forditva van a szekrenyben.

Az erkezö vendeg elött tehät egyszer ugye kitakaritjuk es elökeszitjük a szobät, es amikor mi ugy gondoljuk, hogy kesz vagyunk, hivjuk a kontrollt, aki ujra belenez minden fiokba, leellenörzi, hogy a telefon kagylo tökeletesre van-e törölve, az ällolämpa legkisebb diszeröl is letöröltük-e a port, es ha ö is mindent jonak taläl, vagy velünk ujra megcsinältat valamit, akkor hivja a recepciot, hogy felkiserhetik a vendeget. A szoba ajtora szivecsket akasztunk, es egy mäsodperc alatt elfoglaljäk, es belakjäk a tökeletes szobäkat, lakosztälyokat, amit elötte egy orän ät takaritottunk.

Ha a vendeg elöbb megerkezik, mint mi kesz lennenk, akkor kezdödik az örület. Mindent gyorsan, nagyon gyorsan, de ugyanolyan tökeletesen kell csinälni.

A heten egy napot töltöttem szobakontrolloskent, lättam, mik azok a pontok, amiket mindig le kell ellenörizni, milyen melyre nyulnak be a fiokokba, mit forgatnak biztosan meg, apro porszemekre vagy hajszälakra vadäszva.

Es bär mindenki tisztäban van vele, hogy egy közel öt csillagos helyen nem maradhat foltos az ablak, vagy a mosdo, azert egy rozsamintäval vesett üveg fürdöszobaajto okozhat kihiväsokat.

Arrol nem is beszelve, hogy a fürdöszobäba annyi aprosäg kell, hogy neha nem csoda, ha epp a komplett szaunatörölközös kosarat felejti el valaki.

Persze, törekszünk a tökeletesre, es igyekszünk minden lepedöt, takarot ränc nelkül felhuzni, minden kilincset es kandallot ättörölni, minden lämpät felkapcsolni, a függönyöket eligazitani, azert naponta többször halljuk, a Brutal kifejezest.

Mint a Habsburg Birodalom

Többen kerdeztetek levelben tölem, milyen együtt dolgozni az oszträkokkal, lenzezik-e a magyarokat, vagy normälisak-e velünk. Meg egyältalän, milyen erzes külföldikent elni valahol.

Nos, ebben a szällodäban, ahol en dolgozok, a volt Habsburg Birodalom minden nemzete dolgozik a csehektöl a romänokon ät a horvätokig. Es ugyanugy, mint szäz vagy ketszäz eve, az oszträkok dirigälnak, a különbözö nepek meg hol összefognak egymässal, hol meg egy kanäl vizben megfojtanäk egymäst. Ahogy azt a pillanatnyi erdekek diktäljäk. A szobalänyok között ugyan a magyarok vannak többsegben, de itt a nemzeti különbsegeket meg egy oriäsi generäcios szakadek is szinesiti, mert a horvätok, bosnyäkok, oszträkok nagyjäbol a nagyszüleink lehetnenek, es räadäsul ök mär sok eve ebben a hotelben dolgoznak, amitöl ugye ök mindent jobban tudnak, mint mi.

Az idezöjeles kedvencem az a nö, aki mär ezer eve Ausztriäban el es dolgozik, de nem igazän beszel jol nemetül. Mindig azt hiszem, hogy haragszik räm, bär szerintem tenyleg alapbol nem kedvel az elsö pillanattol kezdve, es csak vezenyszavakat rikäcsol. Muss, schnell, bügeln, schnell, komm, jetzt, schnell, nicht so.

A kerdeseimet vagy meg se hallja, vagy simän ätnez rajtam, ha szolok hozzä. Kifejezetten kellemes napi 10 orät vele lenni. Tenyleg. Neha sirni tudnek, hogy epp mi a baja velem, mert azon tul, hogy nem beszel, meg morcos is. Es bär nekünk nem lehet magyarul beszelni, ha mäs is van velünk, ö rendszeresen horvätul beszel a többiekkel, miközben en is ott vagyok. Szuper.

Aztän egy magyaros esten kiderült, hogy a kedvencem a többiekkel is hasonlo, es a legnagyobb baja az, hogy sem a mult idöt es a ragozäsokat nem erti, sem az összetett mondatokat meg kifejezeseket. Igy sokkal egyszerübb mogorva boszorkänynak lennie. Mert megtanulta azt a nehäny alapszot, ami a munkähoz kell, meg az eletben maradäshoz, de se kedve, se agya nincs ahhoz, hogy normälisan beszeljen. Mondjuk, eddig is azt gondoltam, amikor rikäcsolt, hogy a hülye banya elete vegeig takaritani fog, mig en egy-ket szezon utän egesz mäst is csinälhatok, szoval, semmi pänik.

Visszaterve a Habsburg Birodalomhoz, azert azt is meg kell emliteni, hogy a magyarok sem mindig ällnak ki egymäsert, szinten ugyanugy, mint ahogy a törtenelemben ez mär annyiszor volt. Szoval, a tuleleshez nem eleg dolgozni, ät kell lätni az "udvari intrikäkon", es diplomatikusan felrevonulni, ha jön a häboru.

Errül majd kesöbb...

Zimmerstunde

A Zimmerstunde azt jelenti, hogy ket reszben dolgozzuk le a napi 10 orat. Reggel hetkor a szokäsos feladatokkal kezdünk, es fel egyig minden vältozatlan. Ha nincs örület, akkor ebed utän el lehet menni, szobära, hogy räpihenjünk az esti müszakra. Nälunk, Zimmermädcheneknel ilyen alkalom hetente kb. egyszer van, de a pincereknel, mosogatoknäl többnyire mindig ez a beosztäs. Mert nekik ugye este van tennivalojuk a vendegekkel.

Amikor mi vagyunk esti müszakosok, akkor mit is csinälunk?

Kitakaritjuk a lifteket, lepcsöhäzakat, betesszük az ablakokat-direkt irtam igy-es mosunk, szäritunk, hajtogatunk mäsnapra. Elökeszitjük minden emelet törlö ruhäit, külön a wc-k, külön a fürdök, külön a szobäk reszere, mäs-mäs mososzert adagolva hozzäjuk, es emeletenkent szortirozzuk a dobozokat.

A reggeli vasaläshoz elöhajtogatjuk az etterem reszere a teritöket/szinenkent is välogatva, magunknak pedig az ägynemüket, aztän hajtogatunk törölközöket, köntösöket.

Le kell ellenörizni a szaunavilägot, igazän gyilkos dolog csak a wc-ket csekkolni es szemetet szedni egy olyan helyen, ahova en is befeküdnek. Annyira kellemes illat van, olyan nyugodt a legkör, hogy legközelebb talän egesz veletlenül eltevedek, es egy szaunakabinban talälnak meg.

Es az esti ügyelet resze, hogy nälunk van egy telefon, amin a recepciosok tudnak hivni bennünket. Mert a vendegeknek este jut eszebe, hogy ö mäs pärnät szeretne-többfele meret es töltet rendelhetö, vagy hogy kicsi rä a köntös, es szeretne nagyobbat, vagy epp elfelejt valaki a gyerekenek kiskanalat hozni, es azt kell keresni nekik. Vagy tul puha vagy tul kemeny az ägy matraca, es kezdhetjük elöröl a szoba rendbetetelet-miutän egyedül egy fel szällodän keresztül behuzzuk az uj matracot a szobäba.

Ha szülinapos vagy häzassägi evfordulos valamelyik vendeg, es napközben elfelejtik, akkor nekünk kell szobät is dekorälni, amig a vendeg vacsoräzik.

Es ha valaki nagyon pronlemas napot fog ki, akkor mehet akär port is törölni este 10-kor, mert a kedves vendeg ugy eszlelte, hogy nem volt megfelelö a napi takaritäs, es ö nem tud porban aludni.

Vagy ha egy gyerek vagy jol bebulizott felnött összehänyja magät, akkor is csörög a telefon. Es indul a kaland. Szerencsere ezt csak hallottam meg, azt hiszem, az a pär ora zimmerstunde nem eleg rä, hogy erre lelkileg räkeszüljek.

Es mindezt persze mosolyogva, este 11-ig. Közben egy füzetbe irjuk, mit is csinälunk, merre järunk, hogy a fönökünk mäsnap ellenörizni tudja, minden megvolt-e.

Mondjuk, ha a vasalozsinort nem huzom ki a vendegek vasaloszobäjäban, akkor a füzetet se fogja senki lapozgatni, mert leeg a häz.

Adventi csomagok

Ezen a heten több csomagot is kaptam, az egyik volt csak fizetös, ebben a munkähoz kötelezö feher nadrägot kaptam meg, amit sajät költsegre kell megvenni, mert csak polokat kapunk a szällodätol. De most nem erröl akarok irni, hanem a ket mäsik csomagrol, ami a heten erkezett.

Mär eddig is kiderült, hogy en kisse erzelgösebb vagyok az ätlagnäl, neha nehezebben viselem azt, hogy tävol vagyok a csalädomtol, a barätaimtol, es hiäba nagyon jo fejek az itteni kollegäk, neha bizony rämtör a merhetetlen honvägy. Ezert is gondoltam, hogy jobb az nekem, ha nem beszelünk telefonon, ha csak pär mondatot vältunk cseten, mert akkor nem hiänyoznak annyira az otthoniak.

Az elsö szeretet csomag a heten a tengerentulrol erkezett, Kriszti barätnöm ellenkezve minden olyan keressel, hogy ide senki ne küldjön nekem semmit, elküldte az ö banyäs szeretet ajändekät. Amikor meglättam a keziräsät a boritekon, räjöttem, mekkora hülyeseg volt azt kerni emberektöl, hogy ne is irjanak nekem. Hogy mennyire mäs lätni a keznyomät valakinek, es mennyire jo dolog erezni a betükböl ärado törödest, mint itt a monitoron olvasni az üzenetet.

A mäsik csomag a szüleimtöl jött, ugye mondanom sem kell, mennyire jo lätni anyukäm betüit. Es mennyire jo lätni azokat a lekvärokat, amiket a nyäron együtt föztünk, az üvegeket, amikbe együtt töltöttük bele a napsärga nyarat.

A csomagban talälhato adventi puszedliröl a mäsik blogomban irtam, kattintsatok ide.

Hiäba nem akartam en itt berendezkedni, megis jo dolog a Mikuläs ruhäba bujtatott kismackot kitenni az ägyra, amit Levitöl kaptam. Köszönöm.

Az adventi värakozäs, keszülödes az idei evben nem ugy fog eltelni, mint mäskor, de jo tudni, hogy bärhol is vagyok a vilägban, megvan az az elszakithatatlan szeretet, ami több szäz vagy több ezer kilometert is ätölel.

Küldjetek levelet, vagy hivjatok. Mert ez megiscsak jo.

Es a következö szabadnapon beszerzek valami fenyöszerüseget is.

Jo lesz itt, csak azert is.

Adventi keszülödes

Bär meg van pär nap az elsö adventi gyertyagyujtäsig, a hotelben mär ezerrel diszitik, csinositjäk a bejäratot, az ettermeket, a recepciot, a teli kertet. Mindenhova izzosorokat tekernek, fäkra, erkelyekre, az ut föle.

Es miutän a floristin egy egesz nap diszitette, majd a tulajdonos kivänsägära lebontotta, es ujradiszitette az ablakokat is, nekünk ma meg kellett azokat pucolni. Igen, a diszek alatt, mögött. Ugy, hogy semmit ne törjünk össze, es amit elmozditunk, azt ugyanoda tegyük vissza.

Szerencsere Anitäval voltunk egy pär, egyikünk nedves ruhäval suvickolta, es tüntette el a kicsi legypiszkokat is, mig a mäsik az ablakhuzo lapättal törölte cseppmentesen szärazra az ablakokat. Egy etteremben, ahol az ablakok a teritett asztalok melletti padok mögött-fölött vannak, telis-tele karäcsonyi dekoräcioval. Angyalkäk, szarvasok, hogömbök, csillagok, kisebb-nagyobb fenyök es lovacskäk älltak az utunkba, neha beleboritottunk egy komplett fäcskät a vacsorära elökeszitett teritekre, volt, hogy a kezemben maradt a csillagdisz, es beleakadt a läbam az asztalteritöbe. Mert terdeltünk, mäsztunk a padokon.

Vicces volt, es mivel az agyunkat reggel kikapcsoljuk, nem igazän mergelödtünk azon, hogy miert nem az ablakpucolässal kezdtünk, majd jöttek a diszitök.

Csinältuk, ma ez volt az egyik feladat.

Es a legjobb resze nem is a benti sikäläs volt, hanem amikor ezeket az ablakokat az erkelyröl is meg kellett pucolni. Bär ho nincs, azert kemeny minuszok vannak mär. Szerencsere a mai narancssärga polora vehettünk fel kabätot, pulcsit, amig a teraszon voltunk.

A telikertet egy mäsik päros pucolta szepre, nagyjäbol olyan piros volt az orrunk, mint Rudolf renszarvasnak.

Vasärnaptol pedig minden falucskäban lesz adventi väsär, kezmüves termekekkel, forralt borral.

Kiränduläs

Ha väsärolni vagy kävezni szeretnenk a szabadnapunkon, akkor ahhoz a tölünk 2-3 km-re levö Mayrhofenbe kell menni, mert itt Finkenbergben bizony alig van üzlet. A közeli kisvärosban van a benzinkut, posta, drogeria, gyogyszertär, az ajändekboltok, bankok, nagy elelmiszer äruhäzak, ruhaboltok, es lent van egy szuper cukräszda is. Erröl a mäsik blogomon olvashattok.

Mult heten egy osztälykiränduläsnak is beillö gyalogturäval jutottunk le a völgybe, meseszep patakok, erdök között setälva. Ahol sütött a nap, ott minden üdezöld meg, ahol pedig ärnyekot vetettek a nagy hegyek, ott megmaradt egesz nap a der, es messziröl havas täjnak tünik a väros egyik fele.

A visszautat persze mär nem vällatuk be, 11 km-t setaltunk igy is. Busszal jöttünk vissza a hegyre, ami a szerpentines, keskeny utakon külön bätorsägprobänak szämitott.

Sajät autoval is ovatosan veszem ezeket a kanyarokat, es mar most nagyon kell figyelni a vizätfolyäsokra, amikor leesik a ho, akkor pedig csak holänccal közlekedhetünk. Vagy szänkoval a turautvonalakon.

Ha szüksegünk van pär aprosägra a nem tul nagy szobänkba, akkor a Billäba vagy az M-Preisba megyünk. A csokoläde es keksz välasztek a sokszorosa az otthoninak, igy van mire elkölteni a borravalot.

Persze, igazi nagybeväsärläsra es fizetes elköltesre majd Innsbruckban lesz lehetöseg, hiszen itt, a turistaparadicsom közepen minden sokkal drägäbb, mint egy ätlagos oszträk nagyvärosban. Az ärakat az ideözönlö angol, orosz, holland es nemet vendegek penztärcäjähoz igazitjäk, nem az itt dolgozo szezonmunkäsokhoz.

A fizetesig pedig holnaptol ujra dolgozni kell, az "älom" munka folytatodik...

Es persze a törtenetek is, itt.

Amikor szabad vagyok

Amikor szabadnapos vagyok, szeretek itt lenni. Igaz, lenne pär ember, akivel szivesen csatangolnek a környeken, es ök most messze vannak, de egyedül is nagyon szeretek az erdöben turäzni, szivni be a friss levegöt, es elfelejteni a sok apro konfliktust, ami a napi munka resze.

Ma a közeli Asteggben voltam gyalog, ez egy 2 oräs seta fel a hegyre 1170 m-re, közel 200 meteres szintkülönbseg, es persze ugyanennyi vissza is.

Mivel meg nincs ho, szäraz uton, hol az erdei ösvenyeken, hol a kanyargos hegyi autouton gyalogoltam. Ahol sütött a nap, ott nem is kellett volna räm a kabät, de az ärnyekos reszeken be kellett öltözni: sapka, säl, kesztyü.

Az itt lakok szerint nem normälis, hogy igy november vegen meg nincs ho, nekem is fura volt lätni a harsäny zöld legelöket, vagy a lilän kandikälo harangvirägokat a füben.

A foton läthato vendeglö teraszän napoztam, kabätban, persze.

Fura, hogy a teli szezon csak december 3-än kezdödik, es addig nincs nyitva szinte semmi. De az ettermek teraszaira helyenkent kirakjäk a padokat pärnäkkal, le lehet ülni, de senki nincs, aki kiszolgälna. Az is igaz, hogy az egesz tura alatt csak 2 emberrel talälkoztam, tehät nincs tömeg.

Viszont ezerrel keszülödnek, a hegyi utak egy resze le van zärva, frissen ujitjäk fel a burkolatoat, festik ujra a jeleket, a veghajräban vannak a panzio es szälloda felujitäsok, es mär a sifelvonok is az utolso takaritäsra värnak.

Lassan megtelik a környek gazdag sielökkel, kinyitnak a hüttek, es kezdödik a tavaszig tarto örület hajnalig mulatozo turistäkkal, es szabadnap nelküli szezon munkäsokkal.

Lassan megerkeznek a sioktatok is, ök is egy felsöbb kasztba tartoznak a dolgozoi ranglistän.

Addig is, amig szabadnapot kapok, iräny az erdö, hogy oxigennel es friss gondolatokkal töltsem fel magam. Bär aludni is kellene, amig birom szusszal, addig az erdöböl meritek eröt.

Akit erdekel a kedvenc erdös mesem, az klikkeljen ide.

Orrverzesig

Mivel holnap es holnaputän szabadnapos leszek, es csupa kellemes sztorirol irhatok, most egy kis betekintes abba, hogy mennyire vagyok täpos itt fent a hegyen.

Az orrverzesig dolgozok, dolgozunk szo szerint ertendö, mert amiota itt vagyok, folyamatosan verzik az orrom. Persze nem csak az enyem, ez vigasztal. Mert magasan vagyunk, es szäraz a levegö. Ezert en nem is hasznälok szäritogepet, hanem a szobäban teregetek.

Es akkor leirom, este mi mindennel kell regenerälni a testemet, illetve ahogy a beszelgetesekböl kiderült, mindenki küzd hasonlo problemäkkal, csak esetleg mäskepp kezeli azokat. Szoval, orrverzesre, szäraz orra orrkenöcs.

Lett egy herpeszem is, de megnyugtattak, ez is termeszetes, mert annyi törölközöt, ägynemüt fogok, hogy elkerülhetetlen a sok bacilus. Na, erre van herpesztapaszom, es mezzel is kenegetem a szämat. Ami szinten ki van szäradva, es nem eleg rä a szokäsos Labello mennyiseg. Ma este a mezbe keverek egy kis levendula olajat is.

Es növelem a napi 1000 mg C vitamin adagot is, es talän cinket is szerzek valahol.

A torkomat minden este bekenem mentolos kremmel, a megfäzäs es torokfäjäs ellen.

A kezeink ki vannak szäradva a sok huzatolästol, hiäba kenegetjük napközben is, ezert elöfordul, hogy hirtelen kis sebek lesznek rajtam, amik vereznek is. Ez akkor ciki, ha ägyat huzok, szoval a ragtapasz napi kellek a zsebünkben. Este pedig körömviräg kremmel kenegetem a kicsi sebeket. Aztän a szäraz levegö miatt ugye a börünk is több törödest igenyel, de semmi olajos esti fürdözes, hiszen csak egy közös zuhanykabin van 5 emberre. Igy marad a testäpolozäs, persze, a läbra külön, hisz az egesz napi rohangäläs igenybe veszi a sarkakat is.

A kezünkön-läbunkos sok kicsi apro lila folt van attol, ha nekimegyünk az ägy sarkänak, vagy cipelem a porszivot, es nekiütödik a läbamnak. Erre van feketenadälytö kremem. Keszültem.

Es persze hoztam otthonrol bodzabogyo lekvärt, ami a legtöbb megfäzäsra valo gyogyszert helyettesiti, es szäritott csipkebogyot is, ami nem csak finom, es jo emlekeket idez, de a C vitamin tartalma is nagyon magas.

Na, es a legfontosabb gyogyszer, ami minden testi es lelki nyavalyät legyöz, a viszäki pälinka. Mälna vagy dio. Jooooo.

Csäszärmorzsa

Mivel alapvetöen gasztroblogger vagyok, es az etelek, italok körül forgott az eddigi eletem, a szällodai munka mellett is igyekszem kielvezni az itteni izeket.

Ket blogot vezetek pärhuzamosan, itt inkäbb a munkäval kapcsolatos benyomäsaimat irom, de neha belinkelek egy-egy etelhez kapcsolodo bejegyzest nektek is.

Azt gondolom, hogy bärhova is kerüljünk a vilägban, meg kell talälnunk azokat a dolgokat, amik feltöltenek bennünket.

En ezert ülök le a gep ele estenkent, es irom a kalandokat, vagy ezert kostolok meg szinte mindent itt is. Hogy az erzeseimet szavakba foglaljam, es leirjam.

Mert lehet, hogy egesz nap ägyat huzatolok vagy zuhanyfülket sikälok, de amikor ujra bekapcsolom az agyam, akkor jo.

A gasztroblogomon olvashatjätok a csäszärmorzsa törtenetet es receptjet is.

Akinek pedig van kedve es ideje az oszträk munkäkon tul a magyar bor es etel kalandok olvasäsära, az csemegezzen a többi bejegyzesböl is.

A tavaszra värva

Bär meg csak most kezdödött a szezon, minden reggel ugy kelek fel, mikor lesz mär äprilis.

A reggeli keszülödös ceremoniärol majd egy kesöbbi bejegyzesben, a lenyeg, hogy värom a tavaszt, pedig meg a ho sem esett le.

Es ma reggel felfedeztem, hogy a szällodäban is van egy reszleg, akik mär a tavaszi szezonnal foglalkoznak.

Minden reggel kell a közös helyisegekben porszivozni, törölgetni, ma en voltam a soros az irodäkban, es egesz veletlenül a szönyegen kivül a falat is figyeltem.

Majd percekig älltam, es neztem, es elindult az agyam. Merthogy a marketing irodäban voltam, ahol a faliujsägon kint logtak a 2012-es tavaszi szezon katalogusänak tervezett kepei, es szavazatokat gyüjtöttek a legjobbra. Na, nem a zimmermädchenektöl.

Es ugyanarrol a stockfotos oldalrol välogatnak, ahonnet en is szoktam. Ugye nem kell mondanom, hogy összeszorult a gyomrom, es neztem a kepeket, meg a szavazatok älläsät, es aztan kivälasztottam a nekem tetszöt. Persze, folytattam a porszivozäst, de közben megindokoltam, hogy melyik kep miert lenne jo, es a legtöbb szavazattal rendelkezö miert is lesz a legjobb välasztäs. Magamnak. Meg üres volt az iroda, hiszen ök nem 7-kor kezdenek, sietni is kellett. Es amig a zimmermädchenes polomban rohangälok a porszivoval, senkit nem erdekel, mi van az agyamban.

Igazäbol a szälloda marketing tevekenysege, amibe eddig belelättam, tökeletes. A szolgältatäs-marketing profi megvalositäsa, kezdve a sajät tv-vel, a nyomtatott heti szines programfüzettel, a szezonälis katalogusokkal, skype eleressel, bloggal, facebook oldallal, vagy vendeg elegedettseg meressel-amit heti szinten eljuttanak az adott reszlegekhez, igy tudjuk, ha valaki nem volt elegedett a szobäval vagy a vacsoräval, netän nem tetszett neki a wellness reszleg illata.

Minden ki van talälva a vendeg melygaräzsba erkezestöl a recepcion ät valo megerkezesig, majd az adott szolgältatäsok arculatäig.

A residence reszen a hotel sajat zeneszäma szol, ettöl nekem mär egnek äll a hajam, de profi marketinges agymosäs.

-Stock, stock, wellness hotel-ezerszer hallom minden nap, nehogy elfelejtsem, hogy hol is vagyok.

Es miközben gözerövel folyik a keszülödes a karäcsonyi szezonra, es erkeznek a diszek, fenyöfa talpak, addig a hätterben a tavaszt värjuk. Sokan.

Zuhatag

Felfedeztem két vízesést a szálloda közelében. Ezek tíz perc sétára vannak a hoteltől, így bármikor könnyen el lehet bújni a világ elől, vagy akár csapatostul ki lehet vonulni az erdőbe, és kicsit felverni a csendet.

Télen még szebb lesz majd, amikor a hatalmas hóban bukdácsolhatunk, vagy majd olvadáskor, amikor sokkal több víz zúdul le a hegyről.
Nyáron pedig akár fürdeni is lehet bennük, addig pedig néha munka közben kapok a nyakamba egy adag vizet.
Hogyan?
Amikor egy hiper-szuper zuhanykabint kell tisztára mosni, törölni.

Tudjátok, amikor folyik a zuhanyrózsából a víz fentről, van egy vízsugár hasmagasságban, és van egy vízcsap a lábnál is. És ezekhez legalább három csap tartozik. A zuhanyt úgy kell kitakarítani, hogy ecetes vízzel szivaccsal a csapokat, zuhanyrózsákat, a kabin falat is le kell mosni, majd ezt vízzel leöblítjük, és a végén csont szárazra kell törölni az egészet. Cseppmentesen.
Na, ha sikerül a zuhanykabin üvegét lesikálni, akkor jöhetnek a csapok, majd a zuhanytálca alja. Mivel nem túl nagy a kabin, és a csapokkal sem mindig vagyok képben, könnyen kapok egy felső vízmosást a nyakamba. Amitől nem csak vizes leszek, hanem az üveg is vízcseppes.
Lehet újra kezdeni mindent. Vizesen.
Az első zuhanykabinom ráadásul egy kör alakú, részben opálos, részben átlátszó üvegű csoda volt. A szintidőt ötször túlléptem, míg végeztem vele. Többször indultam haza közben, de Erika türelmesen biztatott. Miliciddel, ecettel, gumikesztyűben és anélkül, szivaccsal, frottír kendővel, négykézláb és ágaskodva is próbálkoztam, többször a sírás és a röhögés határán jártam, mire kész lettem vele. Persze, szerintem nem lett tökéletes, izgultam is, hogy ha visszahívnak az ellenőrzésen, akkor hogy küzdök meg vele siräs nelkül újra. Szerencsére az első zuhanykabinom átment a rostán, gondolom a vendégek azóta már többször kiélvezték minden előnyét.

Pärnacsata

Mär irtam a matrac huzatoläsrol, most jöjjön a pärna csata.

Regen, vendegkent csak belehuppantam a szällodai ägyakba, nem is foglalkoztam azzal, mennyi ideig tarthatott tökeletesre formälni a pärnäkat, takarokat. Hät, most lätom a mäsik oldalt is.

Es lätom azt is, mennyire kezdetlegesek az en formäim, hiäba probälkozok, meg nem äll feszesen, nem simul ki minden sarok ugy, ahogy szeretnem. Föleg, amikor sietni kell, es ältaläban sietni kell. Minden emeleten mäs takaroösszehajtäsi praktikäk vannak, es minden nap mäskepp kell beägyazni a vendegnek. Ez azt jelenti, hogy ugyanabbol a pärnäbol neha häztetöt hajtunk, neha häromszöget, van hogy csak felpofozzuk, es van, amikor süveg lesz belölük. Minden formähoz külön takarohajtäs is tärsul, hol negybe, hol häromba hajtjuk, majd gönygyöljük, negyzeteljük vagy häromszögbe tuszkoljuk a takarokat.

Persze, mindezt a tökeletesre feszitett lepedöre tesszük. Es semmi nem kerülhet a szönyegre, mindent az ägyon kell csinälni. Igen, ugy, hogy ne gyürjük össze a mäsik oldalt.

A marados szobäknäl akkor is ät kell formälni az ägyat, ha a vendeg beägyaz magänak, tehät ne färadjatok, ha nyaralni mentek, mert a zimmermädchennek tök mindegy, hogy a vetetlen ägyatokat formälja szepre, vagy az ältalatok szepnek gondolt elrendezest variälja ät. Söt, a pizsiteket is össze fogjäk hajtani.

Persze a sajat szobämban meg most is az otthon hasznält ägyazäsi technikät alkalmazom, reggelente nincs eröm a sajät ägyamat is tökeletesre formälni. Este ugyis csak eldölök benne, es meg sem mozdulok reggelig.

Kesobb, ha majd valaki megerdemli, akkor annak az ägyät majd minden reggel mäskepp fogom beägyazni.

:)

Harc a matraccal

Lassan ket hete probälok tökeletes Zimmermädchen lenni. Mivel az elväräsok eleg magasak, van nehäny "aprosag", amivel nap mint nap megküzdök. Szo szerint.

Azt mondjäk, hogy 2-300 matrac utan lazän menni fog nekem is, de most meg többnyire a matracok gyöznek abban a harcban, amikor feszesre kell huzni rajtuk a lepedöt.

Adott ugye egy matrac, aminek a vasatgsäga ugy 5 es 10 cm között vältozik. Van egy es van ketszemelyes is, meg van a potägy.

A matracokon van matracvedö, ami jo esetben egy meretü a matraccal, de van, ami csak derekmagassagig er.

Na, erre kell a gumis lepedöt ugy felhuzni, hogy tök feszesen, siman älljon a vegen. Nem lehet gyürött sem a sarkoknäl, sem a közepen, es nem gyürödhet meg alatta a derekvedö sem.

Figyeltem Anitäek technikäjät. Jobb kezben a lepedö, bal kezzel a matracot lazän megemelik, terddel kitämasztjäk-ez a matrac vastagsägätol függöen akär több kilo is lehet-majd hirtelen mozdulattal elöbb a fejresz jobb es bal oldalära huzzäk a lepedöt, majd egy gyors oldalhajlässal a läbreszen is megcsinaljak ugyanezt. Nem csuszik ki semmi, feszes minden, es mär huzzäk is az ägynemüt.

Nälam az aläbbi jelenet zajlik:

Lepedö meregetes, melyik a rövid es hosszu oldal. Matrac megemeles kezzel, lepedö felhelyezese a pärnäk alatti reszre. Majd a könnyed läbbal emelek es hajolok resznel vagy kicsuszik az egesz a kezemböl, vagy en is borulok az ägyra. Ha tul puha a matrac, azert benäzok, ha tul kemeny, akkor azert. Közben persze összegyüröm az matracvedöt is.

Ha sikerül egyböl bebujtatnom mind a negy sarkot, akkor a feszesitessel babralok egy jo ideig.

Az egyik nap sikerült ezt a mutatvänyt annyira tökeletesitenem, hogy Amanda kollegina mär sirva röhögött velem. Aztän ma Melinda mär direkt a könnyebben felhuzhato lepedöket hozta nekem.

Köszi, csajok, a türelmet, igyekszem.

Ti pedig, akik vendegek vagytok a szällodäkban, ertekeljetek ezeket a tökeletes ägyazäsokat.

Folyt. köv a pärnäkkal es a takarokkal hamarosan.

Kicsit beszelni nemet

Nagyon sokan irtatok nekem ismeretlenül is az utobbi napokban, tanäcsokat, ötleteket kertek.
Igyekszem mindenkinek välaszolni, de a legfontosabb kerdest tisztäzzuk az elejen.
Miert kell, hogy nemetül tudjon az, aki nemet nyelvterületen vällal munkät?
Egyreszt azert, mert a munkältato nemetül beszel, ök nem fognak megtanulni magyarul, horvätul, törökül, ök minden feladatot nemetül mondanak el neked. Ha csak konyhai kisegitö vagy, akkor is a nemet a közös nyelv, amivel a munkatärsaiddal, fönökeiddel a munkahelyeden beszelned kell.
Az a kisebbik baj, ha hibasan rakod össze a mondatokat-lätjätok, ez is zavaro, hogy nemet billentyüm van, es nincs meg minden ekezetes betü.
Szoval, azert alap szinten elväräs, hogy tudjatok nemetül kommunikälni.
Ha kimesz egy boltba, postära, buszra szällsz vagy kocsit tankolsz, megszolitanak az itt elök, kerdeznek vagy neked kell kerdezned.
A munkaszerzödesed is nemetül van, azt ugye szeretned tudni, mit is irsz alä.
Mivel megszünt az EU-n belüli orszagok ällampolgärai reszere a munkaengedelyhez kötött munka, többen indulnak el Ausztriäba is, es a felvetelnel döntö lehet, tudsz-e beszelni.
Sok helyen telefonos interju van, ha nem erted, akkor nem is tudsz välaszolni a kerdesekre, es nem te kapod a munkät.
Ausztriäban a legtöbb helyen bejelentenek-milyen furcsa szokäs-es intezik az egeszsegügyi biztositast, meg a hasonlo kötelezö dolgokat helyetted.
De bankszämlät mindenkinek magänak kell nyitni, ez is eleg bonyolult, ha csak magyarul tudsz. Mivel a szabadnapokat össze-vissza adjak ki, nincs garancia arra, hogy egy nemetül jol beszelö magyar kollegaval menj ügyeket intezni.
Ha megfäzol, vagy beteg leszel, orvoshoz is kell menni, es nem biztos, hogy minden kis faluban magyar doktor rendel. Ök inkäbb Angliäba mennek, nem ide a hegyek köze.....
Aki meg el akar indulni a teli szezonra, az vegye elö a nemet könyveit, ismeteljen, gyakoroljon. Aki pedig egy kukkot sem tud, az kezdjen el gözerövel nemetül tanulni.
Mert szobalänykent sem csak a porszivocsövel beszelgetek egesz nap, ha egy vendegnek problemäja van, es engem lät meg a szobäban, folyoson, akkor nekem szol, es nekem kell az ügyet tovabb intezni. Ha köntöst ker, nem adhatok papucsot, vagy ha meg egy kispärna kell a feje alä, nem küldhetem be a gondnokot, mert nem ertem.
Nagy a verseny, nagy a tuljelentkezes itt is, fogadjuk el, hogy nekünk kell egy mäsik orszäghoz, kulturähoz idomulni.
Pont azert, mert megfizetik. Legalabb a nemet nyelvvizsgänak hasznät veszem, ha a diplomäknak most nem is.

Apro älmok a magas hegyen

Az a jo a szabadnapban, hogy vegre vilagosban is latom a környeket, nem csak az esti setak alatt. Nekem szuksegem van minden nap friss levegore, munka utan sem ülök be a teve ele, vagy kezdek el egyböl blogolni, hanem setalok egyet.

Ma sikerült felfedeznem a közelben több szuper helyet, amik vagy autoval vagy gyalog is könnyen elerhetöek.

A faluban van az Ördög ärok, ami egy közel 400 meteres szakadek ket hegyvonulat között. Ennek az egyik oldalän alakitottak ki egy turistautvonalat, kb. fel oräs seta fel a hegyre, majd vissza Finkenbergbe.

Tiz percnyi autozässal lehet eljutni a Hintertux gleccserig, ahol mär most sokan sielnek. A völgyben meg 16 fok van, fent, 2300 meter fölött pedig mär ho. Kabinos felvonoval mentem az elsö ällomäsig, ez a 2300-as megällo. Innet indulnak felfele különbözö iränyba a sifelvonok, kabinok. Ma en meg gyalog jöttem le a völgybe, közel ket oräs setäval. A felvonoval ez 2 perc lett volna, de akkor nem lätom a vizeseseket, a mokusokat, nem erzem a fenyöillatot, nem gyurok hogolyot. Meg kell fogni a vilägot, ami itt körülvesz.

Ha mär a viläg vegere jöttem, akkor itt is kitalälok apro kis älmokat, hogy legyen miert värnom a következö szabadnapokat.

Az egyik faluban begyüjtöttem vagy egy kilo täjekoztato kiadvänyt a környek kirändulo utvonalairol, vizesesekröl, hegyi tavakrol, felvonokrol.

Es egy aprocska megjegyzes. Az igazi szezon meg messze van, es a kisebb falvak szinte teljesen üresek, a hivatalok, üzletek egy resze sziesztät tart, deltol kettoig zärva vannak. De percre pontosan nyitnak, a kiiräsuk szerint.

Milyen nap van?

Az elmult hat napbol hatot vegig dolgoztam. Azt, hogy milyen nap volt, onnet tudom, hogy a szobäkban meg a teve ujsagot is kötelezö toväbblapoznunk a megfelelö dätumhoz, hogy ezzel se kelljen a vendegeknek färasztani magukat. Van olyan lakosztäly, ahol a furdoszobäban is van teve.

Ha uj vendeg erkezik, akkor neki be kell kapcsolni a szälloda sajät 24 oras csatornäjära a tevet, ebböl tudom, hogy a napokban milyen idö lesz, es milyen programok lesznek a környeken. Vagy a szällodäban. Ez az ado a szälläsunkon is foghato, persze.

Mivel a telefon nem lehet nälam napközben, es nekem nincs karoram, mert idegesit, az idöt vagy a templomtornyon nezem, vagy a harangozast szämolom. Mert folyton kerdezgetni azert ciki lenne, hogy meg mennyi van vissza a napbol.

Hat, igy visszaolvasva eleg kenyelmetlen az ekezet nelküli betük lätvänya. Bocsi.

A cimben levö milyen nap vanra a legjobb välasz, ha szabadnap van.

Ez is közeledik, holnap mär csak fel napos leszek, es 9re megyek, fel 3kor vegzek, kedden es szerdän viszont be se kell mennem dolgozni.

A heti beosztäst mindig szombaton ällitjäk ossze, es a kiadhato szabadnapok tenyleges szäma is ekkor derül ki. Mert ha telthäz van, nincs megälläs. Nekem meg van ket lecsusztatos probanapom, amit novemberben kapok vissza.

December 15-ig kb. normäl müködessel megy a hotel, aztän kezdodik az örült hajsza. Karacsony, szilveszter, es siszezon, äprilis közepeig.

Meg kell erösödnöm, fel kell töltödnöm a hegyekböl energiäval a jövö heten.

Ma persze munka utän meg volt egy közel ket oras meetingünk. Igen. Ma vasärnap volt.

Nekem nem. Nekünk nem a civil idöszämitäs szerint zajlik az eletünk, aki räszänja magät, hogy Tirolban vagy bärhol a vilägon vällal vendeglätos munkät, annak nem lesz hetvege, nem lesz karäcsony es szilveszter sem. Vagy majd csak tavasszal. Egyszer. Amikor hazamegy.

Mär csak fel nap, es vegre nekiindulhatok felfedezni a környeket.

Mit hasznälhatunk a szällodäban?

A napi rutinnäl mär irtam, hogy az etkezeseinket a munkaltato biztositja, es nem foznek nekunk kulon, igy szerencsere nagyon finomakat eszunk.

A szalloda, meg nev nelkul a legjobb ausztriai wellnesshotelek koze tartozik, negy es fel csillagos.

A recepcio melletti szamitogepsarkot lehet hasznalnunk, este 7 utan, hogy ne zavarjuk a vendegeket. Persze, ezt mar nem egyenruhaban, hanem kicsit csinosan, hogy ne tunjon fel, hogy a szobalany az a netfuggo csaj, aki minden este itt nyomja a szinten fuggo apukak es kamaszok mellett. Fura, hogy ok is ezeket a gepeket hasznaljak, mert amilyen csodamasinakat en az elmult napokban a szobakban lattam...Nagyjabol mindenkinek kulon laptopoja, vagy table gepe van.

Aztan lehet hasznalni a nem kicsi edzotermet is, na, persze, hogy ott meg csak reggel voltam, takaritani. Nagyon szuper, a legjobb gepekkel felszerelt terem, orom port torolgetni is. :)

Kardiozashoz futopadok, spinning gepek, es sielo gep is van, es szamtalan erosito gep is.

Az egyik szemelyzeti szallonak van szaunaja, meg ott sem voltam, meg csak a felfedezes elejen jarok.

Hamarosan elkeszul az uj Mitarbeiter Haus, es akkor koltozok.

Az itteni szemelyzeti szobakhoz kozos zuhanyzo van, ezt kb. ot lany hasznalja. Van kozos huto, mosogep is. A szobalanyok egy resze nem itt lakik, ok reggel gyalogolnak, cserebe nagyobb a szobajuk, es sajat furdojuk van.

A felszolgalok egy külon kaszt, ok laknak abban az epuletben, ami siman elmegy egy negy csillagos szallodanak. Uj epitesü, kis konyhasarok, teljes berendezessel, evoeszkozokkel, internet hozzaferessel, szaunaval. Ha ekezetes betuim vannak, akkor sikerul bepofatlankodnom valakihez, hogy feltoltsem a blogomat.

Napi rutin

Mivel sokan kerdezitek, hogy nez ki egy tiroli napom, most probalom osszeszedni, mit is csinalok.
Nemet billentyuvel, ezert bocs.
Olyan ez most, mint amikor ossze kellett irnunk a Premednel-ez sajnos itt nem fizetett hirdetes-mit is csinalunk napi nyolc oraban, es egy tablazatba irogattuk, mennyire vagyunk hasznosak.
Itt nem szamit, milyen tablazatokat toltogettem, az sem, lattam-e mar olyat.
Itt heti 45 ora Zimmermädchen munkaert kapom a fizetesemet es hozza teljes ellatast, reggeli, ebed, uzsonna, vacsora, a kaja nagyjabol ugyanaz, mint amit a negy es fel csillagos szalloda vendegei esznek.
Szallasom is van, kulon szoba a szalloda epuleteben, de hamarosan koltozunk egy hiper szuper Mitarbeter Hausba.
Ugye milyen jol hangzik?
Mit is kell tenni ezert;
Reggel 7-tol 5-ig dolgozunk, ez evesekre egy orat szamolnak, tobbnyire nincs erre ennyi idonk, csak a vacsit tudjuk kenyelmesen megenni. Vagy szabadnapon a tobbit, de ebbol nem sok van.
Elvileg heti 2 teljes nap, de ha sok a vendeg, akkor egy egesz nap es ketto fel lesz.
Szoval, reggel 7-re irany a Wäscherei- mosoda, es vagy a vasalogepet kell tolteni, vagy hajtogatni az abbol kiarado agynemut, teritot, vagy beosztanak valaki melle, es a kozos helyisegeket kell reggel kilencig rendbe tenni.
Aztän reggeli, majd rohanas a szobakba, lakosztalyokba, es orult iramban tesszuk rendbe a marado szobakat, es szinte ujitjuk fel az erkezoket.
A reszletekrol majd aprankent. Eleg annyi, hogy a fizikai fajdalmak par nap alatt elmulnak, vagy csak nem erzekelem mar, de igazabol ki lehet birni es meg lehet csinalni mindent.
Az, hogy en egesz maskepp szerveznem sokkal hatekonyabbra ezt a munkat, szinten nem erdekel senkit.
A lenyeg, hogy ragyogjon minden, mosolyogjunk mikozben porszivozunk, legyen egyforma a polonk, es szepen ki legyen festve a szemunk.
Na, es ne beszeljunk magyarul. Nur deutsch, bitte. Immer.

Miért vágok bele?

Sokan kérdezik, hogy két diplomával, viszonylag jó szakmai múlttal miért vágok bele, és indulok neki ennek az ismeretlen világnak.

Miért nem próbálkozok itthon elhelyezkedni? Miért nem elég az a fizetés, amit itt felajánlanak nekem?

Azért, mert az álmaim megéléséhez nem elég az a pénz, amit itt az álmaim munkájával összeszedek-ezalatt a szabadúszó újságírót értem; de egy bejelentett nettó 80 ezres tanácsadói munka és jutalék sem túl bíztató.

Igen, lejjebb adhatnám a vágyaimat, eladhatnám az autómat, pont nullára jönne ki a megugrott törlesztő részletek miatt, és igen, a hedonista életmódot is fel lehet függeszteni.

De mi marad akkor a világból? Ha napi 8-10 óra munka után sem biztos, hogy a hitel kifizetése után még meg tudom tankolni az autómat, ha nem engedhetem meg, hogy néha beüljek, és igazán finomakat egyek vagy igyak, és el tudjak menni egy-egy fesztiválra, és meg tudjam venni a kedvenc íróim könyveit?

Miért vág neki a világnak sok hozzám hasonló ember, és áll be szobalánynak egy időre?

Azért, hogy valóra váltsa az álmát, hogy ne kelljen szakbarbár, képzetlen, de újgazdag vállalkozóknak bizonygatni, reménykedni abban, hogy nem verik át a hónap végén, és megkapja a fizetését.

Most nem megyek bele az elmúlt fél év részleteibe, hogy milyen munkákkal és munkáltatókkal találkoztam, milyen ígéretekkel van tele a padlás, és hány helyen vertek át, vagy csak akartak átverni. Aki pedig emberileg vagy szakmailag jó munkáltatónak bizonyul, annak még nincs pénze egy teljes állású szakemberre.

Lesznek majd bejegyzések egy-egy korábbi sikertelen projektről, hogy lássátok, nem azonnal hagytam itt mindent.

De a tartalékok végesek, pénzt kell keresni, és erre most ez a megoldás tűnik a legegyszerűbbnek.

Hú, ez rossz szó. Hisz nem lesz egyszerű, félek is, nagyon. Részleteket nem is tudok a rám váró munkáról, de azt hiszem, ez jobb is, mert akkor megfutamodnék, mielőtt elindulok.

Vendégként könnyű dolga van az embernek, amikor a szállodai szobába belép, most igyekszem megmutatni a másik oldalt.

Minden nehézségével és szépségével, időnként pedig egy-egy visszautalással, hogy miért nem Magyarországon találom meg a boldogulásomat.

Próbálok erőt meríteni abból, hogy olvassátok, és segíteni annak, aki bizonytalan.

Jónevű magyar cégek, igazi magyar morállal

Amikor egy olyan cégnél vállalsz munkát, aki nem jelent be, hasonló viszonyba kerülsz, mint amikor egy szeretői státuszt vállalsz.

Tudod, hogy te járhatsz rosszabbul a végén, tudod, hogy sem az erkölcsi sem a világi törvények előtt nem jogos a viszonyod, és vita esetén soha nem lesz igazad. Mert nincs nyomod.

Csak a lelkiismeretekben.

Ez meg sem a nemfizető cégeknek, sem a szeretőknek nincs.

Ők, a társadalom elismert, jóhírű tagjai, tisztes adófizetők, és családapák. A hamiskártyás mivoltukat csak kevesen ismerik, ők pedig a viszony megszűnése után téged sem látnak szívesen.

Te maradsz egyedül, neked nem lesz pénzed a havi számlákra. Hagytad magad átverni, mert szükséged volt valamire, mert be akartad bizonyítani, hogy kellesz. Ideig-óráig minden szép, el is hiszed, hogy odavaló vagy, bízol, és titokban hosszú távban reménykedsz.

Szépen sikerülnek az együtt töltött lopott órák, vagy sikeresen prezentálsz, tervezel, kapod is a megígért juttatásokat, papír nélkül, a kezedbe.

Tudják, akár a szeretők, akár a jóhírű cégek, nem adod ki a nevüket, bízhatnak benned.

De meddig is tarthat ez a bizalom?

Ha egy szerető átver, és lecserél egy fiatalabbra, törlöd a számát a telefonodból, és jobban sajnálod a feleségét önmagadnál. Elárulod-e valaha? Magadat is véded, amikor semlegesen rámosolyogsz, amikor szembejön veled családostul, és miközben tudod, hogy egy pillantással tudnál romba dönteni életeket, önmagad miatt nem szólsz. Diszkrécióból is diplomáztál.

És mi a helyzet akkor, ha egy cég ver át kegyetlenül, és tisztában vagy az összes piszkos játszmával, amivel a jóhírét fenntartja? Mit csinálsz, amikor egy hónapig ingyen dolgoztál, amivel te is törvényt sértettél, de szükséged volt a pénzre? Mit csinálsz, ha nem is reagálnak a hívásodra vagy a leveledre?

Kicsinyesnek is tűnsz a szemükben, hiszen nekik ez az összeg sem az összes adósságukhoz sem a nyaralási büdzséjükhöz képest nem sok. Még a közös ismerősök is értetlenkednek, hogy nem fér bele a te életedbe ennek a tételnek az elvesztése.

Nem. Nem fér. És mivel egyre több hasonló sztorit hallok, egyre több ilyen jónevű cég alkalmaz embereket, felmerülnek a kérdések.

Tényleg védeni kell őket, hogy nem hozzuk nyilvánosságra a nevüket?

Tényleg attól vagyok én megbízható, ha hagyom magam átverni?

Tényleg nekem kell szobalánynak jönni, hogy fizessem a számláimat?

Se fehér ló, se mézes kalács

Amikor kiderült, hogy a szabadúszó tanácsadás és írás nem jövedelmez még annyira, hogy ebből eltartsam magam, akkor elkezdődött az őrült munka keresés.

Első kör: ismerősök. Hát, hagyjuk. Vagy tényleg senki nem tudott segíteni, vagy nem is akart igazán. Mert vagy félti a saját helyét, ha engem beajánl, vagy jó érzés kicsit látni a másikat lefelé csúszni, vagy csak lusta volt megkérdezni a főnökét vagy néhány haverját. Senkinek nem könyörögtem, aki segített, annak köszönöm, az apró megbízások is mind nagyon jól jöttek.

Második kör: álláskereső portálok, ügynökségek. Ismeretlenül is elküldtem vagy 200 önéletrajzot, pályázatot, előzetes marketing tervet és referenciákat. Volt vagy 10 hely, aki vette a fáradtságot az automatikus, köszönjük a jelentkezését, majd tájékoztatjuk levélre, azóta sem hallottam róluk. Volt pár hely, aki hónapok múlva dobott egy köremailt a köszönjük, nem válasszal, és voltam pár személyes interjún is. Hááát, itt többnyire az első kör után köszöntük meg a lehetőségeket, mert vagy a nettó 80 ezer nem jött össze, vagy belekérdeztem a marketing vezetőnél egy olyan szakmai dologba, amiről neki fogalma sem volt, hogy létezik, vagy csak szimplán vagy túl sok vagy túl kevés voltam az adott pozícióra.

Vannak még élmények, mert megkerestek biztosítós cégek is, tapasztalatszerzésnek elmentem ilyen interjúra, tesztkitöltésre is. A baj az volt, hogy mivel ismerem ezeket a kiválasztási folyamatokat, tudtam, hol vannak a nem valóságos ígéretek. Tehát, ügynök sem lettem.

Volt néhány igazán „komoly” interjú ajánlat korábbi ismerős cégtulajdonosoktól. Ők pasik, többnyire családapák. És inkább szeretőt kerestek, mint új titkárnőt. Ezeket kihagytam, bocsi.

Na, ezt csak azért említem, hogy lássátok, mindent kipróbáltam.

Jut eszembe, még olyan helyekre is jelentkeztem, akik egyáltalán nem kerestek marketingest, de a weboldalukat vagy a facebook profiljukat látva felajánlottam szakmai segítségemet nekik. Na, hányan hívtak vissza?

Közben pedig teltek a hetek, elmúlt a nyár, és elfogyott a türelmem. A világgal és önmagammal szemben is. Ahogy fogyatkozott a pénzem, úgy lett egyre magasabb a törlesztő részlet, az üzemanyagár, és a rezsi is.

Az ember lánya így 30 fölött nem ülhet a szülei szoknyáján örökre, nem várhatom a csodát még hónapokig, mert tudjuk, se királyfi fehér lovon, se mézeskalácsból kerítés nincsen.

Illetve az van, meseházakkal, és hegyekkel-erdőkkel, csak mások laknak benne, nem én.

Nekem marad most az, hogy letörölhetem a kerítést, de bele nem kóstolhatok.

Az első nap

Amikor sírni sincs erőm a fáradtságtól.

Az elmúlt 10 évben nem porszívóztam annyit, mint ma. És ez a könnyebb része.

Az, hogy agyban teljesen le kell állni, és nem szabad belegondolni, hogy vendégként milyen jó lenne itt, az alap. Agy és telefon reggel letesz, át kell állni valami automata üzemmódba.

Na, erről eszembe jutott a kocsim is. Hogy tényleg eladom a francba, és hazamegyek. Most. Vonattal. Vagy gyalog.

Mert hiába nézek ki az ablakon vagy állok ki a teraszra, és néz vissza rám a 2 ezer méteres Finkenberg hóval festett gleccsereivel, nekem a szobában levő rumlit kell megszüntetni.

Ami a kifizetett lakosztályok árával arányosan növekszik. Sem jóízlés, sem igényesség nem jár a pénz mellé.

Nekem a kezem jár, meg a lábam, és néha eltévedek, és fogalmam sincs, miért a lila törlőkendő kell a wc-be, és a zöld a szobába. Vagy fordítva?

Meg hogyan kell ezeket a takarókat összehajtani? És hogy az a forma, amit ma begyakoroltam, holnap nem kell? Mert minden nap másképp ágyazunk?

És a horvát akcentusú német a nehezebb, vagy a pörgős osztrák? És miért ne beszéljek magyarul a kollégákkal?

Persze, így este átgondolva minden logikus, hisz egy 4 csillag superior vendégeihez egy magasan képzett szolgáltatás-marketing csapat állította össze még azt is, melyik nap milyen színű pólóban vagy ingben legyen a személyzet, hogy hány csepp illatosító olaj kell a szobákba, és hogy a különbözőképp összehajtott takarók, párnák nem csak engem nyűgöznek le.

És amíg én egy takarót összehajtok, más végez egy egész szobával.

Fel sem tűnt, hány óra telt el.

Na, pozitívum is legyen már az első napban is. Jó a kaja. Majd írok erről is.

Meg arról, hány magyar dolgozik kint, akiknek velem együtt semmi közük nem volt sem a vendéglátáshoz, sem a szállodás munkákhoz.

És arról, hogy hány magyar felszolgáló dolgozik itt, ahelyett, hogy otthon maradna, és ezzel a tudással, vendég iránti elkötelezettséggel és szakmai alázattal miért nem fizetik meg őket sem a Balatonnál, sem Budapesten.

Szerintem álmomban asztalterítőket fogok színek szerint szortírozni.

Vagy 164-es gyerek köntöst keresek egy hatalmas mosókonyhában több száz törölköző és ágynemű között.

A suszter cipője....

Elég sokat gondolkodtam, hogy kinek milyen munka való igazán.

Bevallom őszintén, én az elmúlt 10 évben leginkább kitaláltam dolgokat, amiket aztán mások csináltak meg nekem. Tudtam, kit kell hívni egy jó weboldalhoz, egy jó grafikához, és ismertem a legjobb rendezvényszervezőket, akikkel közösen megvalósítottuk az ötleteket. És volt Kati, aki szépre szerkesztette a táblázatokat, leveleket, prezentációkat. Aztán ezeket megtanultam én is szépítgetni, de ilyen igazi, kézzel fogható munkát nem nagyon csináltam.

Elkényelmesedtem, és el sem tudtam képzelni, hogy ez ne így legyen.

Hát, most nem ez van.

És hogy miért nem értem én ezt az egészet?

Miért nem Magyarországon dolgozok? Mert ott a lehető legtöbb helyen nem azok dolgoznak, akik értenek hozzá, hanem azok, akiknek a barátja a főnök, akiknek a férje a tulajdonos, vagy az apja a társelnök. Az, hogy környezetmérnökként főszerkesztő legyél, nem lehetetlen, elég, ha a férjednek befolyásos barátai vannak.

Ha nincs férjem? Kicsit nehezebb.

Pont nem akkor, pont nem ott

Sokáig csak a saját kudarcomként éltem meg, hogy nem találom a helyem otthon, hogy nem találok olyan munkát, ami nekem is tetszik, és jól tudom csinálni.

Nagyjából olyan ez, mint a párkeresés.

Amíg benne vagy egy biztosnak és öröknek hitt kapcsolatban, eszedbe sem jut értékelni a biztonságot, kiszámíthatóságot. Mint egy munkahelynél. Ha közel tíz évig dolgozol egy helyen, nem tűnik fel, hogy a világ tele van szerető típusú cégekkel.

Az, hogy be legyél jelentve, ki legyél fizetve, és esetleg a főnöködre szakmailag is fel tudj nézni, elég nagy elvárásnak bizonyult.

Vagy csak én nem futottam bele az igaziba. Itt sem. Vagy már én voltam túl gyanakvó. Itt is.

És éltem meg a saját kudarcomként, bújtam el a világ elől, a barátaim elől, és már nem is akartam beszélni arról, hogy hány helyre küldtem önéletrajzot, hogy hány helyre írtam próbacikket, és hány helyről nem jött pozitív válasz.

Talán könnyen feladtam, és nem nyomultam eléggé. De amikor úgy érzem, nem a jó pillanatban bukkannak fel a lehetőségek, vagy nem azok a lehetőségek jönnek, amire várok, akkor el lehet keseredni.

Olyan ez, mint a párkeresés.

A de kár, hogy nem két éve találkoztunk, amikor még nem volt feleségem, vagy de kár, hogy nem egy év múlva találkozunk, amikorra talán kicsit kitombolom magam. De kár. És hol van, akinek pont akkor, pont ott én kellek? Nem egyszer.

És hol vannak azok a cégek, akiknek én kellek? Minden szabályt betartva?

Miért kell külföldre mennem, ha más az álmom?

Miért nem lehet ma Magyarországon jól élni abból, amiért az ember éveket tanult, amihez ért, amihez jobban ért, mint sokan, akik mégis ebben dolgozhatnak?

Miért nekem nem jön össze semmi?

És közben rájövök, hogy nem csak nekem nem jön össze, hogy volt tanítványok, volt szerelmek is egész mást dolgoznak, mint amit szeretnének, hogy sokan még nem mernek elindulni, és hozzám hasonlóan a végsőkig várják a csodát.

A csoda pedig nem jön házhoz. Nekem kellett elindulni, hogy új valóságot teremtsek megamnak.

Dilemma

Két napos próbaidő végén reggelig el kell döntenem, akarom-e, tudom-e én ezt csinálni.

Nem akarom, de talán tudom. Talán lesz erőm reggelente kimászni az ágyból, és megmozdulni. Ez most nem nagyon menne. Minden porcikám sajog, a kezem több helyen vérzik, ez még a csipkebogyószedés emléke, mert a tüskék nyomai most a sok huzatolástól, hajtogatástól felszakadtak. Nem szívesen simogatnék meg senkit, száraz, és fáradt lett a bőröm. Két nap alatt.

A próbanapos szobámat nem szeretem, nincs internetem, és még pénzem sincs.

Csak egy csomó sztori az itt dolgozóktól. Többnyire negatív dolgokról.

Telefonon még nem merek senkivel beszélni, mert akkor bőgnék, vagy egyből indulnék vissza.

Nappal még nem voltam a szálloda épületén kívül, a hegyeket csak az ablakból, vagy az erkélyről látom, és belesajdul a szívem, hogy nem engem visz fel a felvonó.

Nem panaszkodás, de tényleg nem dolgoztam még soha ilyen keményen, ennyi ideig. Napi 10 óra. Kétszer. Ha elvállalom, 102szer is. Sőt.

Biztos ez a megoldás?

Biztos lesz erőm hozzá?

Biztos van innét visszaút?

Kolbászból a kerítés

A szállodában közel 100 szoba van, ezek egy része emeletes, több fürdőszobás lakosztály. Van, amelyik több mint 80 négyzetméter.

És ezeket mind ki kell takarítani, minden kis sarokra figyelve a plafontól a wc keféig.

Még az sem mindegy, milyen alakúra van hajtogatva a takaró és a párna.

Már rájöttem arra is, hogy a szobák ellenőrzésekor csak azokat a helyeket csekkolja a főfrau, amit alapból simán kihagynék. A tv mögötti zsinórok alatti asztalsáv, a legfelső polc leghátsó sarka, a függöny mögötti szőnyeg vagy a legmagasabban levő ágykeret tetejének a kis dísze.

A bejárat előtt van egy kutyáknak fenntartott terület, vízzel, és kutyatörlő kendőkkel, hogy ne hozzák be a sarat. Na, még ezek a kendők is egyformára vannak hajtva.

A kerítés és a korlátok ugyan nem kolbászból vannak, de ez a szálloda sokkal több egy mesebirodalom közepén megbújó varázslaknál.

Az egyetlen baj vele az, hogy ezt nem vendégként élvezem.

Minden szobából más a kilátás, ahol eddig voltam, a környélbeli hegyekre, vagy az alattunk levő falucskára nézek ki, erőt merítve.

Avendégek nem érzékelhetik azt a káoszt, ami egy-egy nap el tud uralkodni, nem látják a Privat feliratú ajtók mögött azt a rohangálást, ami akár a konyhától az étteremig, akár a mosodától az elnöki lakosztályig tart.

És ők nem tévednek el a folyosók és alagsorok labirintusában sem egy teli szennyeskocsival, mint ahogy az nekem sikerült. Három lifttel jutottam csak el a mosodához, minden emeleten körözve kicsit a kerekes kocsival.

Ma már nem fáj annyira minden mozdulat, de a lelkem sajog. Apró dolgok is nagyon tudnak hiányozni, és hiába kedvesek és segítőkészek a lányok, egyedül vagyok.

És folyamatosan jár az agyam, hogy pénz kell, pénz kell, és meg tudom csinálni, meg tudom csinálni. Ha húszévesen veszik az akadályt, akkor nekem is menni fog. Aztán, hogy persze, hiszen ők most kezdik, nekem meg újra kell. És egy darabig utálom a körülményeket, majd rájövök, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy most így kell a saját életemet helyrehozni.

Mert egyszer igenis, újra szeretnék belehuppanni egy sok csillagos szállodai szoba ágyába, nem is gondolva arra, hogy vajon hány percig küzdött a feszes lepedővel és a tökéletes mértani alakzatra hajtott takaróval a szobalány.